mindennapi értelem

Ha nem hiszed ezt hallgasd meg !!!!!

Juhász Gyula

Emlék

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!

Sehol se talállak ..... pedig kereslek! .... lehet, hogy csak egy álom vagy ... egy álom voltál ?????

Istenem, hagyd, hogy álmodjak tovább .........

Álmodom, de sehol se talállak....

Dalszöveg

Szállni szeretnék.....

Turulként szállni szeretnék,

Hasítani a magas égen,

Szabadon szállni a széllel,

Felhők fölött,

A légben.

Csendben, hang nélkül szállni,

Érezvén a szelet,

Érezni, amit csak az érezhet,

Aki téged szabadon szeret.

Vannak napok, amikor a csalódás is jobban fáj...

Vannak napok, amikor az álmok nem tűnnek el, csak elbújnak...

Vannak napok ....

Mindennek megvan a maga napja ....

A mai egy olyan nap, amikor el kell feledni a fájdalmat... amikor el kell felejteni a csalódást.... amikor meg kell békélni...

Vannak napok, amelyek a túlélésről szólnak.

Ez a túlélés napja ....

Szürke reggelek, munkás, magányos nappalok váltják egymást....

Remény !!!  Nem is tudom, miben kellene reménykedni ?

Csak azt tudom, hogy NINCS !!!!...

A remény halott, a magány szürke leple elnyelte...

Nincs remény, és nincs cél... csak a semmi vesz körül.

Most az van, hogy minden kuszán kavarog bennem és köröttem. Kuszán, mint a fa ága, amely nem tudja, honnan jön és merre tart ... ennyire céltalan bennem minden érzés...

Bizonytalan álmok , félelmek és vágyak....Átsuhannak rajtam, majd tovaszállnak.

Magányosan sírva, keresem az utam, akiben én hittem, annál én elbuktam.

Vizsgáztatott engem, nem is tudtam róla,

Megbuktam a vizsgán, nem is megyek vissza.

Olyan magányosak vagyunk, az emberek között, mint a fák az erdőben... Ott vannak köröttünk a többiek is, de mégsem közeledünk egymáshoz. Csak az életterünk ugyanaz, a levegő, amit beszívunk.... de az érzéseinket nem osztjuk, nem oszthatjuk meg senkivel.....

Mindenki csak egy árny... önmaga árnya, önmaga álarca... Nem valós a világ, csak a tükörképe nyilvános. Az érzéseink tükre, mely nem a valóságot mutatja, hanem egy álmot... és nem is a miénket, hanem a néző álmait ... Tükör..., mely nem mutat semmit.

Vak....  Mint mi magunk is vagyunk...

A boldogság kék madara ott röpköd a fejünk felett. Esetleg rá is száll a vállunkra, de nincs hitünk, hogy megfogjuk ...

Így ülünk  a semmiben,

A magányos szürke ködben,

E hit nélküli űrben,

Remények nélkül,

Érzések nélkül,

Hit nélkül,

Félelmekkel telten.....

De biztonságban...

Nem élsz, így nem fáj az élet !

A magány... annyiszor megénekelték ... ez csak egy ....

"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer"

Shakespeare

Mit mondjak, még mindig nincs jókedvem....., de mosolygok.

Szomorkás, mosoly ül az arcomon, olyan, mint amikor emlékezünk. Amikor egy ember, egy érzés édes emlékét eszünkbe idézzük.

Kis nosztalgia, a szépség iránt amit megértünk, vagy megérhettünk volna.

Gyertyák az érzésnek, ami előbb halt el,

mintsemhogy megszületett volna.

Most múlik pontosan.......

" A szemeddel vonzódsz, de lelkeddel szeretsz...."

Láss a szíveddel, halljad a szavát,
halkan suttogva,vagy némán reád kiált.

Neked üzen ma is, édeset vagy szépet,
Feketét, fehéret,pirosat vagy kéket,

Mint egy őrült festő,színezi a tájat,

Megmutassa néked, most hogyan csináljad,

Szeretet az élet legdrágább erénye.

Van amikor sok van, van amikor kéne.

Mikor van becsüld meg,

Mikor nincsen keresd,

Adj belőle annak,

Aki téged keres.....

Már megint .... A SZERELEM TERMÉSZETE....

Megint ezen gondolkodtam...

Vajon az értelem e ami megteremti a szerelmet, vagy csupán az ösztönök................ Mi az amitől kiválasztjuk azt, aki nekünk kedves, jó, vagy akár tökéletes lehet...

-.-

Genetika ????

... Ösztönösen megérezzük azt, hogy melyik az az egyed, abból a több ezer emberből, akivel nap-nap után találkozunk, amelyik tökéletesen képes kiegészíteni bennünket. Kiküszöbölni genetikai tökéletlenségünket...és egészséges utódokról gondoskodni az emberiség folytonos evolúciójához ...

Ilyenkor ér bennünket a szerelem, mint valami villámcsapás... "meglátni és megszeretni..." Kivel nem történt még ilyen... :o) ..Ám akkor miért nem végződik mindig az ilyen történet jól... miért nem lesznek ezek mindig örökké tartó szerelmek...

Értelem ????

A másik, amikor az eszünk, a szívünk együtt választ... Amikor az első percben talán fel sem figyelünk valakire, akit bemutatnak nekünk valahol .... Azután néhány, vagy akár sok találkozás után kezdjük megszeretni az illetőt... nem genetikából, nem ösztönből, hanem .... nem is tudom, tudatosan választva. Amikor meg tudod mondani, hogy mit szeretsz, becsülsz valakiben... aki talán fizikailag eleinte nem is vonzott... Azután előbb kialakul a megbecsülés, a barátság... a cinkosság.. a vonzalom ...és talán a szerelem.

-.-

Vajon melyik szerelem a tartósabb... az ösztönös és hirtelen, vagy az utóbbi... a megfontolt, de lassú...  Ki tudja a választ ??? Én nem.... Még nem.

A csönd üvölt…

A Csönd üvölt fülembe,
Megállok.
Érzékek nélkül bámulom,
Az egész világot.

Miért van itt?
S én miért vagyok?
S, miért vagyunk mi némák?
Kik szeretni, élni születtünk,
Mozdulatlan, bénák.

Üvöltenék! Sírnék!
De lenyom a csend.
E néma ellenség,
Mely szívemben cseng.

Kiáltanék! Futnék!
De elnyom a csend,
Mely egyre hangosabban,
Zúg bele a légbe,
S mint megannyi kis tüske,
Szúr bele a lépbe.

Futok a csend elől,
A léptem sem kopog.
E légüres térben,
Mely most közrefog.

Félelem érzése
Szorítja a torkom,
Miközben éltemet
Én magamba fojtom.

Sorsunk, döntéseink
Felelősi vagyunk,
Szeretni születtünk,
Magányosan halunk.

A csönd üvölt fülembe,
Megállok.
Holt szemeimmel bámulom
A másvilágot.

"Amibe nem halsz bele,attól csak erősebb leszel!"

Nem haltam bele... tehát erősebb lettem...

Falakat emeltem magam köré ... még magasabbakat, mint eddig ... még vastagabbakat, mint eddig.

A fal kényelmetlen, mert nem lehet kilátni, mert elzár a világtól, elzár az élettől...., de megvéd. Megvéd a csalódástól, megvéd a fájdalomtól és megvéd a szerelemtől is....

Csak egy dologtól nem véd meg. Önmagamtól !

Egy barátom írta egyszer, ...

Nem szerettél,

Nem csalódtál,

NEM ÉLTÉL !!!!

Vajon lesz egyszer valaki aki lebontja ezeket, vagy csak olyanok, akik segítenek mindig újakat építeni hozzá ?

Találtam ...és ma illik a hangulatomhoz....

"Csodák nélkül vajon felismered,
Ha téged várva megállok előtted?
Elhiszed-e, hogy itt járok én?
Elhiszed-e, hogy vár még remény?

Csodák nélkül vajon vállalod-e?
Szíved rejtett álmát kitárod-e?
Kirakod-e mit őriz a lelked?
Kimondod-e, hogy felismerlek?"

Cseh tamás : Csönded vagyok ....

Ehhez a dalhoz nem is kell kommentár...

Ma beszélnem kell valakivel, aki lehetne akár nagyon fontos nekem ...

Csönd leszek, vagy jövő ????

És nekem  csend leszel, vagy jövő ????

Lehet, hogy ma dől el...

Dalszöveg